Gyermekkoromra visszagondolva, életem legfontosabb viselkedési szabályait mind az óvodában sajátítottam el, melyek felnőtt életem meghatározó alapelveivé is váltak. Íme, néhány abból, amit megtanultam:
- Ossz meg mindent másokkal!
- Tiszteld a szüleidet és az időseket!
- Segíts a bajban lévőnek!
- Ne csalj a játékban!
- Ne bánts másokat!
- Mindent oda tegyél vissza, ahonnan elvetted!
- Rakj rendet magad után!
- Ne vedd el a másét!
- Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
- Étkezés előtt moss kezet!
- Öblitsd le a vécét!
- Élj mértékkel!
- Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, játssz és dolgozz egy kicsit!
- A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, hogy ne szakadjatok el egymástól!
- Minden délután szundíts egy rövidet!
- Lásd meg gyönyörű világunkban a csodát!
Úgy hiszem, minden fontos szabály benne foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia, az ökológia, az értelmes élet és az egyenlőség. Bármelyik pontot választjuk is, ha lefordítjuk bölcs felnőtt szavakra, alkalmazhatjuk családunkra, munkánkra, egész életünkre.
Akármennyi évesek is vagyunk, vagy leszünk majd, mindig érvényes marad az a szabály, hogy „fogd meg a társad kezét, hogy ne szakadjatok el egymástól…”[1]
[1] Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes
