Mi az AIKIDO?
Általánosnak mondható tapasztalat, hogy az emberek nem egyértelműen ismerik az aikidot, gyakran keverik más harcművészetekkel vagy küzdősportokkal.
Az AKIDO egy különleges japán harcművészet, amely a művészetek ősi hagyományait ötvözi az ember testi-szellemi fejlődését célzó békés gondolatiságával. Nem küzdősport, hanem harcművészet, a művészet legmagasabb rendű értelmében.
Az aikidot gyakran említik a harcművészetek királynőjeként, illetve az úriemberek harcművészeteként is, mert nemes és elegáns.
A szó jelentése:
AI– HARMONIA, SZERETET, ELFOGADÁS
KI– ÉLETERŐ, ENERGIA
DO– ÚT
Tehát a harmónia és az életerő útja.
“Az AIKIDO gyakorlás célja nem egy lépés vagy jártasság tökélyre fejlesztése, hanem a személy jellemének fejlesztése a természet törvényeivel összhangban.
Az AKIDO-ban alkalmazott mozdulatok lágyak, ésszerűek és gördülékenyek, akár a természetben látott rezdülések. Lágysága teszi vonzóvá az AIKIDO-t férfiak, nők és gyermekek számára, minden életkorban. A szellemi fejlődés lehetősége mellett kiváló testgyakorlást kínál, továbbá illemtudásra és helyes viselkedésre nevel.”
Struktúra és pedagógia
Szakszerűen strukturált modulokból áll, 30-45 perces foglalkozásokra lebontva. Az ismeretek megtanítása folytatásos meséken keresztül történik, amelyekre roppant fogékonyak a gyerekek.
A történeteket egyszerű dramaturgia jellemzi, fordulatosak, tanulságosak és vidámak, nyelvezetük idomul a gyermeki látásmódhoz. A magyar szókincs bővítésén kívül a japán nyelv és kultúra alapjainak megismertetése is célunk.
A mese szereplői állatfigurák, klasszikus jellemek, a karakterekkel könnyen tudnak azonosulni a kicsik.
A foglalkozás alatt a mesét időben tagolt epizódokra bontjuk, váltakozva mozognak és pihennek a nebulók. A korosztályra jellemző, a játék alatti „kettős tudatot”, a belső képalkotás folyamatát felhasználva együtt eljátsszuk a mesében történteket, s egyúttal megtanulják az adott leckét.
Minden egyes aikido technika legapróbb eleme a történet bizonyos mozzanatához kapcsolódik. Ezt a mese hallgatása-eljátszása közben, bármiféle megerőltetés nélkül a gyerek automatikusan rögzíti magában, összetársítja a sztorit a mozdulattal, tehát a gyermekek önfeledt játék közben sajátítanak el bármely ismeretet.
Mivel alig várják az elbeszélés soron lévő részét, és az együtt eljátszás önfeledt élményét, így örömmel jönnek vissza a következő edzésre.
Minden gyermek zseniális egyéniség, és mi a teljes kisembert szemléljük teljes elfogadással,- fejlesztjük hiányosságait, s megerősítjük adottságaiban. Ez a „piros pont-szemlélet”.
Bizonyos esetekben a szabályok megfelelő betartását a szintén pozitív megerősítésen alapuló, ún. „jutalmazásos rendszer” segíti elő.
Azaz csak jutalom van, kifejezett büntetést soha nem kaphat senki. Ez roppant módon motiválja a gyerekeket, szívesen teljesítik a kéréseket és a feladatokat, noha a mozgás önmagában ajándék. A gyerekek matricákat gyűjthetnek az óra végén, amely a szabályok betartásáért kapnak.
Előfordul, hogy nem sikerül matricát gyűjteni az adott órán, ekkor a jutalom elmarad. A következő alkalommal viszont van javítási lehetőség.
A kis növendékek jutalmaikat a személyre szóló, fényképes NEQO füzetükbe gyűjtik.
Bizonyos, előre meghatározott számú matricát pedig egy nagyobb, meglepetés ajándékra lehet cserélni.
[vc_actionbox type=”primary” title=”Kérdése van?” message=”Hívjon telefonon, vagy írjon emailt!” button1=”Kapcsolat” link1=”http://www.csillagpagonyovi.hu/informaciok/kapcsolat/” style1=”white” size1=”big” icon1=”” button2=”” link2=”” style2=”primary” size2=”” icon2=””]Hangsúlyos elemei:
derű, egyszerűség, befogadó légkör, spontaneitás, oldottság,
illetve a gyermeki fantáziavilágnak biztosított tágas tér.
A kommunikációban a természetes hangvétel használata– a gyermeknyelvre helyezvén a hangsúlyt.
Az oktató felnőtt egy szintre kerül a gyerekkel. Azonban nem lehajol hozzá, hanem (lényeges különbség!) a gyermeket emeli fel magához.
Ez elsőre furcsán hangozhat a pedagógiában, pláne egy harcművészeti edzésen, hiszen az ilyen edzéseken hatalmi uralmi rendet szoktunk meg. Mégis, tapasztalataink szerint a leghatékonyabb módszer a miénk.
Elegendő szabadságot biztosítunk a nebulóknak, számukra a foglalkozás felhőtlen játék. A kis növendék a keretein belül szabad, mert természetesen vannak szabályok. Mivel a gyerekek még kicsik, elegendő kevés, rövid és érthető szabály.
Mit tanulunk?
A foglalkozásokra teljesen különböző gyerekek járnak. Szemmel nem látható, de a gyakorlást folytatva a gyerekek különböző változásokon mennek keresztül. Felfogóképességben, testi erőben, mozgáskészségben mind-mind eltérnek egymástól. Ezekre az eltérésekre odafigyelve, minden gyermeket a saját egyéniségét, fejlettségi szintjét, illetve a rá jellemző attitűdök figyelembe vételével oktatjuk.
Lényeges, hogy a gyerekek megtapasztalják saját ügyességüket, nagyszerűségüket, mert ez elősegíti a a kompetencia, magabiztosság érzését.
Az oktatás nem merül ki a pusztán a mozdulatok begyakorlásában, a dojo egyfajta nevelés színtér is. Tehát nem csupán oktatás folyik, hanem testi, szellemi és morális fejlesztés is. Embertársaink és a körülöttünk lévő világ tiszteletben tartását, őszinteséget, „gerinces” egyenességet szintúgy tanulunk, mint ahogy azt is, miként lehet jó hangulatban együtt lenni a többiekkel, hogyan tudunk konfliktushelyzeteket békésen, megnyugtatóan megoldani, egymást segítve élnünk és fejlődnünk, és hogy mi módon válhatunk szeretetteljes emberré kapcsolatainkban.
Amit tanulunk
dojo etikett- az alapvetően elvárható szabályok gyakorlása, térdelő ülés (seisa)- önuralom, kivárás, önkontroll fejlesztése, alapállás (kamae), lépések (tsugi-ashi) , gurulás előkészítés (mae-ukemi), forgómozgások (pl. Búgócsiga játék stb)
Ebben az életkorban leginkább a nagymozgások a jellemzőek, így nagy, széles mozgásokat végzünk (Nagylabdás játék, Óriásos stb).
A mozdulatok harmonikus formája a szem- kéz-láb összehangoltságát hivatottak elősegíteni, amely így az idő előrehaladásával egyre inkább rendezettebbé, finomabbá válik.
Csak pusztakezes gyakorlás (taijutsu) van. Ütést, rúgást vagy bármely testi épséget veszélyeztető, agresszivitást kiváltó technikát soha nem oktatunk.
A mozdulatok a későbbi technikák bevezetéseként szolgálnak, bár többször előfordult, hogy egy-egy aikidoka rohamos iramban haladt az anyaggal, és kiválóan megtanulta a teljes technikát.